Logisztika
     Spedició, Fuvar.
     eTudakozók
     Térszerkezet
     Kapcsolódók
     Közlekedés
     Információs társ.
     Vállalat
     Minőségbiztosítás
     EU
     Egyéb



Számla

Kapcsolódó oldal:
  
Egy közelmúltban hatályba lépett jogszabályváltozás megváltoztatta a számlázásra vonatkozó szabályokat, így megszűnt a jogszabályi különbségtétel a számla eredeti és másolati példánya közt.   
(NG)
2010.10.17.
Vállalkozói igazolvány számának feltüntetése a számlán

Az egyéni vállalkozók igazolványszámának számláikon történő kötelező feltüntetésével kapcsolatban - mely a vállalkozónak való kifizetések adóelőleg kötelezettségét vonja maga után - több értelmezés látott napvilágot. Az erről folyt vitákról adunk egy rövid áttekintést.

A személyi jövedelemadó törvény változása nagyban érintette az egyéni vállalkozókat számlájuk kibocsátása kapcsán. A törvény 46.§(2) bekezdése kiegészült egy b) ponttal, miszerint az egyéni vállalkozó által kiállított számla alapján kifizetett összegből a kifizetőknek akkor nem kötelező adóelőleget levonni, ha a számlán feltüntették adóigazolvány számukat. Ha ezzel nem rendelkezik az egyéni vállalkozó, akkor az egyéni vállalkozói jogállást bizonyító közokirat számát kell szerepeltetni.

Ellenkező esetben a kifizetőnek alkalmaznia kell a személyi jövedelemadó törvény 46-47.§-ában előirt magánszemélyeknek kifizetett jövedelmekre vonatkozó szabályokat, éspedig a magánszemély - az APEH által közzétett formában és tartalommal - költségnyilatkozata hiányában a kifizetőnek a kifizetett jövedelem 90 %-a - mint adóalap - után 38 % adóelőleget kell levonnia.

Amennyiben az előleglevonással érintett egyéni vállalkozó legkésőbb a kifizetés időpontjáig költségnyilatkozatot tesz, hogy az adóévben az összevont adóalapja nem haladja meg az adótábla legmagasabb adókulcsú sávjának a kezdő összegét - 2004-ben az 1.500.001 forint - a költségnyilatkozat alapján is legfeljebb a bevétel 50%-áig vehet figyelembe költséget az adóelőleg alapjának meghatározásakor a bevétellel szemben a kifizető. A meglévő nyilatkozat alapján a kifizetőnek a "göngyölítéses" módszert kell alkalmaznia az adóelőleg összegének megállapításkor.

(A göngyölítéses módszer lényege: a kifizetőnek az adóév elejétől összesíteni kell a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek adóelőleg alapjait és az azokból levont adóelőlegeket, majd ki kel számolni az ezekre jutó adótábla szerinti várható számított adót, és ezt csökkenteni kell a már korábban levont adóelőlegek összegével. Így kapjuk meg az adott kifizetést terhelő adóelőleg összegét.)

Mások szerint azonban a törvény módosítás szövegezése "felemásra sikeredett", ezért ennek a módosításnak lehet egy olyan értelmezése is, hogy a vállalkozói igazolvány szám feltüntetése nem is vonatkozik az egyéni vállalkozókra. Ha a jövedelemadó törvény 46§ (2) bekezdésének b) pontját nem önmagában nézzük, hanem a 46 § (1) bekezdéssel együtt értelmezzük, akkor más megközelítést is kaphatunk. Ez a bekezdés azt mondja, hogy "A kifizető , a munkáltató a kifizetéskor (a juttatáskor) megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget, ha olyan bevételt fizet ki (juttat), amelynek alapján meghatározott jövedelem az összevont adóalap részét képezi." Az Szja törvény VI. pontja részletezi az összevont adóalap körébe tartozó jövedelmeket:

- önálló tevékenységből származó jövedelem:

Szja-törvény 16. § (1) bekezdése szerint: minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe (különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő tevékenysége),

Szja-törvény 16.§ (4) bekezdése szerint "a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. Vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden minden olyan vállalkozói költség, amelyet a törvények a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítettek jellemzően előforduló költségként."

Szja-törvény X. fejezete szerint a vállalkozói személyi jövedelemadó, az átalányadó és a tételes átalányadó külön adózó jövedelemnek minősülnek.

A fentiekből az következik, hogy az egyéni vállalkozói bevételek közül egyedül csak a vállalkozói kivét minősül összevont adóalapba tartozó jövedelemnek, ezért csak a kivétre kellene alkalmazni az Szja-törvény 46.§ (1) bekezdése b) pontjában irt vállalkozói igazolvány szám feltüntetési kötelezettséget.

Az egyéni vállalkozó, de a tőle vásárlók sem tudhatják előre, hogy az év során mekkora jövedelemrészt számol el kivétként. Ebből az következik, hogy az egyéni vállalkozóval szemben a kifizetőnek előleg-levonási kötelezettsége nem keletkezhet, mivel a vállalkozó bevételként elszámolásra kerülő kifizetésből származó később jövedelem sorsa meghatározhatatlan.

- nem önálló tevékenységből származó jövedelem,
- egyéb jövedelem.


A fenti értelmezés boncolgatása bizonyítja, hogy a jövedelemadó törvényt több féleképpen is lehet értelmezni, nem egyértelmű, egymással ellentétes értelmezésre ad lehetőséget. Egy adóhivatali vagy pénzügyminisztériumi állásfoglalással a fenti kételyeket el lehetne oszlatni.

Addig is az egyéni vállalkozók számláik kibocsátásakor tüntessék fel az egyéni vállalkozói igazolványuk számát, mert ellenkező esetben a kifizetőnek adóelőleget kell levonnia a számlán feltüntetett összegből. (Piac & Profit)
(logsped)

2004.07.16.