A Munka Törvénykönyve alapján a szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. Igaz az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

Triviálisnak tűnik, de fontos alapszabály, hogy szabadság munkanapra jár. A munkavállalót a szabadság mindegyik munkaviszonyában, így további (esetleg párhuzamosan fennálló) munkaviszonyában is megilleti. Természetesen a szabadság mértékét mindegyik munkáltatónál külön-külön kell meghatározni.

A munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta.

Az általános szabályok szerint szabadság nem jár a munkaviszony szünetelésének időtartamára, kivéve a Munka törvénykönyvében nevesített esetekben.

Az alapszabadság mértékében a munkavállaló életkora az irányadó, így minimum 20, maximum 30 nap alapszabadság állapítható meg.

A szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

A szabadságot kettőnél több részletben csak a munkavállaló kérésére lehet kiadni. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölni kell. Az időpontot a munkáltató csak rendkívül indokolt esetben változtathatja meg, és a munkavállalónak ezzel összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit köteles megtéríteni.

Az alapszabadság egynegyed részének igénybevételi idejét a munkavállalók határozhatják meg, de ezt az igényt 15 nappal előbb kell jelezni a munkáltatónak. Az egynegyed részből három nap viszont a 15 napos előzetes bejelentési kötelezettség nélkül is lehívható.

A cégek többségénél ugyanakkor a szabadság kapcsán jellemzően konszenzus van a munkáltató és a dolgozók között. A munkavállalók 46 százaléka ugyanis többnyire maga dönti el, mikor megy szabadságra, 28 százalék a főnökével együtt határoz a kérdésben, a fennmaradó 26 százaléknak pedig rendszerint a munkáltató jelöli ki a pihenés napjait - derül ki a Szonda Ipsos közelmúltban publikált telefonos közvélemény-kutatásából. A dolgozók 53 százaléka sokszor, de alkalmanként csak két-három napra, legfeljebb egy hétre tud elmenni, míg a munkából való tartós távollét a munkavállalók 35 százalékára jellemző.

A szabadság időpontjának megválasztásában leginkább az érettségizettek, a magáncégeknél szellemi tevékenységet végzők vannak a legjobb helyzetben: 57-58 százalékuk jobbára képes érvényesíteni akaratát. A szabadság idejéről történő egyezkedésre főképpen a fizikai munkások kényszerülnek; több mint egyharmaduknak csak így van módja munkahelyétől távol maradni.

A diplomások ugyanakkor igen kiszolgáltatottnak érzik magukat; 42 százalékuk azt mondta, a munkahelyi főnökei szabják meg, mikor mehet szabadságra, igaz ez részben abból is fakad, hogy közszférában dolgozók kötöttebb munkaviszonya kötöttebb.

A felmérés szerint a kisgyermekes szülők helyzete igen kedvező: a gyermekesek 54 százaléka úgy nyilatkozott, hogy saját maga dönt a szabadság idejéről, s további 36 százalékuk közösen határozza azt meg a főnökével. (mfor)

További információk:

Szabadságkalkulátor  
Szabadságkalkulátor