"A debreceni repülőtérrel való megállapodást a leggyorsabban meg kell majd kötnünk, de a későbbiekben a Liszt Ferenc-reptérrel is együttműködnénk" - a Magyar Hírlapnak nyilatkozta Széles Gábor, miután sikeresen lezárult a sármelléki repülőtér eszközvagyonának értékesítése és aláírták a szerződés a felszámoló és a Széles Gábor érdekeltségébe tartozó SGH Aviation Kft. között.

"Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a közeljövőben a célunk az, hogy a reptér saját flottával rendelkezzen - mondta a nagyvállalkozó. - Miután Sármelléken és remélhetőleg Debrecenben is lesz majd egy-egy regionális flotta, ezekből - kormánytámogatással - megalakulhatna az új nemzeti légitársaság is."

Nemcsak idegenforgalmi, hanem ipari beruházási terveim is vannak a megyében - hangsúlyozta Széles Gábor - A tegnapi bejelentésből kiderült, hogy az ön vállalkozása nyerte meg a sármelléki reptér vagyonelemeire kiírt pályázatot. Néhány hónapja még arról szóltak a híradások, hogy egy Linusz Imre nevű vállalkozó a befutó, aki aztán nem tudott fizetni. Mi történt azóta?



- A pályázatra azért jelentkeztem, mert Zalacsányban megindítottam egy száznegyvenmilliárd forintos kastélyfejlesztési, golfpálya- és golffalu-építési projektet. Ezek a terveim szépen haladnak, ezért gondolhattam arra, hogy "kiléphetek" Sármellékre. De az itteni fejlesztéseimet is nagyban segítheti egy növekedési pályára kerülő reptér. Emellett a Zala megyei fejlesztési program kidolgozásában való részvételem miatt is érdekelt voltam abban, hogy a repülőtér jövője ne csak biztosított legyen, hanem egyre több utast tudjon majd fogadni. Üzletileg azonban nem láttam nagy fantáziát a hatszázmilliós reptérvagyonelem-vásárlásban, de egyértelmű, hogy a reptérfejlesztés egyben a régiót is erősíti. Ezért pályáztam. Az említett kisvállalkozó, a semmiből előlépve, gátlástalan módon több mint nyolcszázmillió forintot ígért a vagyonelemekért. Úgy láttuk, komoly érdekek állhatnak mögötte, hiszen az árban a csillagos égig is elment volna. Ezután mi viszont nem láttuk értelmét annak, hogy elmozduljunk a hatszázmilliós ajánlatunktól.

- Kik állhattak Linusz Imre mögött?

- Nem hiszem, hogy angol befektetők álltak volna mögötte, ezt már részletesen kifejtettem egy korábbi Magyar Hírlap-interjúban. Már akkor idézőjelbe kellett volna tennem azt, hogy egy nagyvállalkozó lehetett a háttérben. De lehet, hogy csupán arról volt szó, nem úgy alakultak az ügyei, hogy belevághatott volna ebbe az üzletbe, ezért Linuszék nem is tudták időre kifizetni a megajánlott nyolcszázmilliós vételárat. A felszámoló cég, a Vectigalis ezután mérlegelt. Felmerülhetett benne, mi lesz akkor, ha mindezek után Széles Gábor sem akar már üzletet kötni. Úgy tudom, már a bíróság is figyelmeztette a felszámolót, hogy a törvényben előírt öt éven keresztül nem tudta eladni a vagyonelemeket. A Vectigalisnál mindezek után pozitívan álltak az ügyhöz. Százmillió forinttal megemeltem az ajánlatomat, mert az MKK (Magyar Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság - a szerk.) kijelentette, hogy bizonyos összeg alatt nem adhatják el, amelyet aztán a felszámoló el is fogadott. Szerződéstervezetet készítettek elő, amelyről viszonylag gyorsan megállapodásra tudtunk jutni. Ennek lett az eredménye, hogy pénteken alá tudtuk írni az adásvételi szerződést. Egy héten belül ki is fizetjük a vételárat.

- Milyen kidolgozottsági fokon áll a reptérrel kapcsolatos fejlesztési stratégiája?

- Az elmúlt években több ilyen anyag készült, de ezekkel nem voltam megelégedve, ugyanis nem választották szét a reptér állami és magántulajdonban lévő részeit. Így nem volt tisztázva, hogy az államnak és a magánbefektetőnek milyen beruházásokat kellene elvégeznie a területen. A vagyonelemek lerobbant állapotban vannak, nekem egy olyan fejlesztési koncepciót kellett készítenem, amely egyértelművé teszi az állam és a magánbefektető számára szükséges befektetéseket. Ugyanakkor lefekteti, hogy az idő előrehaladtával milyen fejlesztéseket kell eszközölnünk, rövid, közép- és hosszú távon. Az az álmom, hogy Zala megyéből egy kis Toscanát építsünk. Ennek kell alárendelni a sármelléki koncepciónkat, így kell megtervezni a reptér közép- és hosszú távú fejlesztési lépéseit is. A megyét érintő fejlesztési tervekben nagyon jó partnerekre találtam a térség polgármestereiben, a Zala Megyei Közgyűlésben és a Zala Megyei Kormányhivatalban is.

- Mit tartalmaz ez a koncepció a reptéri tulajdonviszonyokról?

- Az állam tulajdonában marad az a kétszáz hektárnyi terület, amelyen a kifutópálya húzódik, ez legalább egymilliárd forintot ér. Ugyanennyi az értéke a másik kétszáz hektárnyi földnek, amely a környező települések kis önkormányzatainak tulajdonában van. A fejlesztéshez ez utóbbi területeket még meg kellene vásárolnunk. Az általunk megvásároltakba tartozik az utas- és cargoterminál, az irányítótorony technikája, de sajnos minden vagyonelem nagyon lepusztult állapotban van. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a közeljövőben a célunk az, hogy a reptér saját flottával rendelkezzen. Ez hatvan-száz millió eurós beruházást jelentene, ehhez befektetőket kell találnunk. Kaptunk már ennek kapcsán jelzéseket a nemzetközi üzleti életből. A saját flotta megnövelheti a reptér utasforgalmát, a charterjáratok sűrűségét, és olyan célállomásokra, régiókba viheti el Sármellékről az utasokat, ahová a nagy légitársaságok nem indítanak járatokat.

- Milyen együttműködést építene ki más magyarországi repterekkel?

- A debreceni repülőtérrel való megállapodást a leggyorsabban meg kell majd kötnünk, de a későbbiekben a Liszt Ferenc-reptérrel is együttműködnénk. Miután Sármelléken és remélhetőleg Debrecenben is lesz majd egy-egy regionális flotta, ezekből - kormánytámogatással - megalakulhatna az új nemzeti légitársaság is.

- Már utalt arra, hogy "kiléphet" Zalacsányból, mert jól állnak a beruházásai. Mennyire haladt előre a kastélyfelújítás és a golfpályaépítés?

- Felújítottuk a Batthyány-kúriát, amely megkapta a négycsillagos minősítést, és készen van a Batthyány-kastély is. Itt még szárnybővítésen gondolkodunk. A két kastélyépületet már összekötöttük, és elkészült a konferencia- és szórakoztató-központunk is. Két év alatt tehát nagyjából itt végeztünk is a munkával. A golfpályaépítés első időszaka nagyon nehéz volt. Ismeretes, a pályát korábban egy ír befektető kezdte el építeni, de a válság miatt becsődölt, így abbahagyta a beruházást. Egy mindössze negyedrészben kész, gazos, átláthatatlan területen kellett újrakezdenünk az építkezést. A terveket Robert Trent Jones Jr., a világ leghíresebb pályatervezője készítette. Trent Jones szakemberei rendszeresen szemrevételezték a munkálatokat, és a tervező a napokban személyen is ellátogatott hozzánk. Most jutottunk el oda, hogy a tizennyolc pályaszakaszból tizenegy már készen van. Jövő nyáron befejezzük a teljes építkezést, és nemzetközi kupa megrendezésével avatjuk fel a pályát. Ez legalább olyan rangos versenynek számít majd a világban, mint a hazai Forma-1-es futam.

- Trent Jones éppen a napokban járt Zalacsányban.

- Igen, kipróbálta a pályát, és nagyon baráti hangulatú, részben szakmai tárgyaláson vagyunk túl. Arról is egyeztettünk, hogy a magyarországi lehetőségeken kívül hol tudnánk még együtt dolgozni a világban.

- Megkezdődött a zalacsányi golffalu építése is?

- A golfpálya építésével el kellett jutni egy olyan szakaszba, hogy azzal felkeltsük a golffalu iránti érdeklődést a befektetők részéről. Az utóbbi időben felgyorsítottuk az ezzel kapcsolatos tárgyalásainkat, most már az apartmanok, villák belső kialakításáról egyeztetünk a nemzetközi beruházókkal. Remélem, a golffaluról szóló szerződésekről is nemsokára bejelentést tudok tenni. A Zala Springs projekt élére sikerült találni egy kiváló menedzsert. Nagyon jó érzékkel gyűjtötte össze a munkatársait, remek nemzetközi csapatot toborzott. Neki köszönhetően kiváló kapcsolatban állunk a nyugati golfklubokkal, komoly remény van arra, hogy a klubtagságot nagyon sokan, főleg külföldiek fogják megvenni.


(logsped)