Az erő, az érzés és az összetéveszthetetlen hang - többek között ezek tették legendássá a Scania V8-as motorját. Ha még hozzávesszük a teljesítményosztályában kiválónak számító üzemanyag-takarékosságát, a jóformán elnyűhetetlenségét és kimagasló értéktartását, akkor mindezek egy nehezen túlszárnyalható egységet alkotnak. Az eredeti 14 literes motor kitűnő hírnevét pedig a 2000-ben bemutatott 16 literes változat csak újabb magasságokba emelte.



A hosszútávon gazdaságos üzemeltetés ellensúlyozza a valamivel nagyobb kezdeti beruházást. A többletteljesítmény gyorsabb fuvarokat eredményez. A rendkívüli tartósság és megbízhatóság csökkenti az állásidőt. Négy helyett hat év üzemeltetés kisebb értékvesztést jelent, főként az egyedülállóan magas használtkori érték tükrében.

Ezeket a szempontokat veszi figyelembe a legtöbb ügyfél, amikor a Scania V8-asára esik a választása. Míg mások nehezen válnak meg munkatársuktól. Előfordul, hogy kétmillió kilométer megtétele után elég egy nagyobb felújítás és a motor megkezdheti második életét, majd a harmadikat... A Scania V8-asok hosszú élettartama közismert, ám hallottunk már ötmillió kilométert, sőt, még ennél többet futó motorról is.



Egy király születése

Amikor az 1960-as évek végén a Scania bemutatta 350 lóerős, 14 literes, V8-as erőforrását, ez volt Európa legerősebb teherautó-motorja, és még hosszú évekig ezt a kiváltságot élvezhette. A V8-as tette a Scaniát az "Utak királyává". A motor fejlesztése akkoriban kezdődött, amikor még elegendőnek tartották a 250 lóerőt. A Scania-Vabis mérnökei azonban felismerték, hogy hosszútávon ez a teljesítmény kevés lesz, főként a rönkszállításban és a nehézsúlyú nemzetközi fuvarozásban. Miért ne legyünk elsők a piacon, gondolták, és léptek egy merészet.

Az 1962-ben született elképzelésük éppen egybevágott az 1968-ban bemutatott újgenerációs bulldog-fülke fejlesztési koncepciójával. Hiszen egy soros, nyolchengeres motor nem fért volna el a helytakarékos fülke alatt, ahogyan egy nagyobb soros, hathengeres sem.

A mérnökök ezért a V-elrendezés mellett döntöttek, amely akkora helyen elfér, mint a 11 literes, soros, hathengeres, ám száz lóerővel többet teljesít. Ennek eredményeként született meg az erős, de igen kompakt erőforrás, amely új kategóriát nyitott a motorok teljesítményében.



"Vezethetőség"

A fejlesztés során, az új motor erejének behangolása közben találták ki a mérnökök a "vezethetőség" kifejezést. A vezethetőség írja le a motor és az egész hajtáslánc viselkedését vezetés közben. A legnagyobb teljesítmény általában csak másodlagos fontosságú, ugyanis igazából a nyomatéki jelleg határozza meg, hogy a motor mennyire jól teljesít.

A Scania-Vabis mérnökei szerint egy jól vezethető teherautó:

ˇ Kevés fokozatváltást igényel a teljes felgyorsítás során.
ˇ Kis motorfordulatszámon is nagy vonóerőt fejt ki.
ˇ Teljes fordulatszám-tartományában kellő tartalékokkal rendelkezik.

A Scania új, 14,2 literes, V8-as motorjához fogható még nem volt a dízelmotorok világában. Már eleve turbófeltöltősnek tervezték és hosszú élettartamúra méretezték. Buszok számára 260 lóerős szívó változatban is készült, amelytől valósággal szárnyra kaptak a turistabuszok.

A Scania LB140 típus gyorsan kivívta a piac elismerését. Nagy teljesítménye mellé már kis fordulatszámon is lapos nyomatékgörbe társult - kellemes és hatékony párosítás a nehézkategóriás járművekben. Sok tulajdonos a V8 emblémáért és a motor jellegzetes, erőt sugárzó dübörgéséért is rajongott. Mindez a páratlan tartóssággal és élettartammal gyorsan legendává avatta a 14 literes, V8-as motort.

A lóerő/tonna előírás

Az 1970-es évek közepén a közlekedésbiztonsági szervezetek felismerték annak szükségességét, hogy a teherautók lépést tudjanak tartani a forgalom ritmusával, és így ne hátráltassák, illetve ne zavarják a többi közlekedőt. Németországban az össztömeghez képest tonnánként nyolc lóerő volt az ajánlás, vagyis a 38 tonna megengedett össztömeghez kicsivel több mint 300 lóerő. A Scania 375 lóerős V8-as motorja akkoriban a 10 lóerő/tonna arányt közelítette, amely csak 25 évvel később vált általánossá az európai nemzetközi fuvarozásban (40 tonna, 400 lóerő, 2000-ben).

Ugyanakkor a Scania V8-as nagyobb össztömegekhez is kellő teljesítményt nyújtott. Manapság a Skandináviában elterjedt hosszú, 60 tonnás szerelvényekhez 600 lóerős motor szükséges a kívánatos 10 lóerő/tonna arány biztosításához.

A sikeres 14 literes

A 14 literes motor képességeit apránként egészen 530 lóerőig és 2300 newtonméterig tornázták fel, ezt az utolsó változatot 1995 és 2001 között gyártották. Így több mint 50 százalékkal nagyobb teljesítményt és 85 százalékkal nagyobb nyomatékot adott le, mint kezdetben.



Mintegy 170 ezer darab 14 literes, V8-as motor készült 1969 és 2001 között, amelyeket a teherautókon kívül hajókban, hozzávetőlegesen 900 buszban és ipari állómotorként is alkalmaztak.

A 16 literes utód

A 2000-ben bemutatott 16 literes V8-as teljesen új tervek alapján született meg, a Scania összes motorjára (9, 12, 13 és 16 literes) jellemző moduláris égéstér elve alkalmazásával. A 16 literes V8-as azóta az Euro 4 és Euro 5 minősítést is megszerezte. A csúcsváltozat jelenleg 620 lóerő teljesítménnyel és 3000 newtonméter nyomatékkal büszkélkedhet.



Hosszú évekig a Scania vezette az 500 lóerő feletti teherautók piacát. Az 1970-es években a Scania V8-as motorja nagy sikert aratott Olaszországban, és azóta is igen keresett azon a piacon.

A V8-as kompakt méretekkel és nagyon kedvező teljesítmény/tömeg aránnyal rendelkezik. Ettől annyira népszerű az építőipari alkalmazásokban, mint például a terepes billencsekben, vagy a katonai járművekben és hajókban.







Több mint negyedmillió Scania V8-as motor készült 1969 óta. Ezekből becslések szerint legalább százezer mind a mai napig működik. (logsped)