Összesen 100 kilométer hosszúságú vonalon 16 települést érintve mintegy 57 millió utast szállít évente a HÉV.



A Közvágóhíd-Soroksár vonalszakaszon 1887. augusztusában indult el az első helyi érdekű vasút, egy évvel később átlagosan nyolc gőzmozdony és 18 személykocsi bonyolította le a forgalmat, már Dunaharasztit is érintve, évente mintegy 420 ezer utassal. Még ugyanebben az évben átadták a Kerepesi út-Cinkota vonalszakaszt, majd a Filatorigát-Szentendre vonalat.

A vonalbővítések tovább folytatódtak az I. világháború előtt, 1910-ben már 8,5 millió utasnál is többet szállított a HÉV.

A világháború után nem voltak látványos vonalbővítések, de elkezdődött a technikai korszerűsítés. Ekkor még az ipari áruszállítást is bonyolítottak a HÉV vágányain, amelyek száma 1914-ben harminc volt és 1917-ben 35 millióan utaztak az elővárosi vasúttal.

Kezdetben a HÉV járatok a lóvasúti vonalakhoz csatlakoztak és hasonlóan üzemeltek, mint a mai villamosok (ezért is hívták madzagvasútnak), sokkal több megállója volt. A teljes villamosítás csak 1938-ban kezdődött el a Dunaharaszti-Ráckeve szakaszon.

Az utolsó nagy bővítésre 1959-ben került sor, ekkor már évente 114 millió utas vette igénybe egy év alatt a HÉV-et és a vonalmennyiség másfélszerese volt a mainak. Az utolsó favázas pótkocsit 1972-ben vonták ki a forgalomból, 1975-ben egy nyári munkanapon mintegy 154 vonatpár közlekedett a HÉV vonalain.

Ma a HÉV járműállománya 98 zöld-fehér színű kocsis motorvonatból áll, a felszálló utasok száma pedig naponta mintegy 219 ezer.
(logsped)